A 2017. év kitüntetettjei

Magyar Kultúra Lovagja cím adományozása a Magyar Kultúra Apródjainak

Rezi Erika Gabriella Székelykeresztúr (Románia) tanárnő, a Magyar Kultúra Apródja. Indoklás: Pedagógusként a községben lévő három tanintézet igazgatója. Ilyen minőségében nemcsak az oktatás nevelés felelősségteljes irányítását végzi, hanem amint Tamási Áron megfogalmazta: „A madárnak két szárnya van és sok szabadsága, az embernek egy szülőföldje és sok-sok kötelessége!” Ennek szellemében már kisiskolás kortól rászoktatja a tanulókat az anyanyelv, a népi hagyományok és nemzetiségi kultúránk megőrzésére. Ennek érdekében minden évben gyermekszínjátszó találkozókat, népdalvetélkedőket, mesemondó, szavaló versenyeket szervez, melyre meghívja a szomszédos települések iskoláinak tanulóit is, de ők is részt vesznek a környező iskolák által szervezett ilyen irányú rendezvényeken. A kultúr-igazgatói és községi könyvtárosi teendőket is Ő végzi. Ilyen minőségében nagy hangsúlyt fektet az ifjúság és általában a felnőtt lakosság kulturális és hagyományápoló tevékenységére. Színdarabokat, népi táncokat tanít be és visz színre. Az Ő irányításával hozták létre a Székelyföld Kapuja Egyesületet, melynek elnöki tisztségét is Ő tölti be. Az Ö kezdeményezésére jelenik meg a település folyóirata, melynek szintén ő a felelős kiadója. Mindezek mellett nemzeti ünnepek, falunapok, falutalálkozók, idősek napja, gyermeknap, valamint a Nemzetközi Nőnap méltó megünneplésének szervezője.
„A határon túli magyar kultúra ápolásáért”

A 2017. év kitüntetettjei

Magyar Kultúra Lovagja cím adományozása a Magyar Kultúra Apródjainak

Kovács Norbert (Kiscsősz) néptáncos, a Magyar Kultúra Apródja. Indoklás: A magyar néptánc-mozgalom kiemelkedő egyénisége. Közösségek és azok együttműködési lehetőségeinek fejlesztője. A kultúrák találkozásának szervezője. A 14 településre kiterjedő tanévnyitó táncház-sorozattól a tanévzáró gálaműsorig iskolai programok szervezője. Az általa vezetett egyesület különböző célú táncos rendezvényei mellett más intézmények és civilszervezetek néptánc-táborainak házigazdája, szakmai segítője. Helyi rendezvények – búcsú, szüreti felvonulás – szervezője, Térségi és országos kulturális események aktív résztvevője és társrendezője. A „Fordulj Kispej Lovam” kulturális lovastúrával horvát és német nemzetiség által lakott települések felkeresője. Az „Együttélésben” programmal a cigány és magyar kultúra találkozásának és együttes ápolásának gazdagítója. Kárpát-medencei Táncház-találkozó kezdeményezője, és főszervezője. Távoli földrészek magyar néptánc-mozgalmainak szakmai segítője A civilszervezetek problémáinak nyilvánosságra hozója, érdekvédelmének egyik képviselője.
„A magyar néptánckultúra fejlesztéséért”

616. Béres György

Egyetemes Kultúra Lovagja

616. Béres György (Bécs, Ausztria) pap, egyházzenész, gregorián kutató, tanár, karnagy.
Lovagias tettek: Magyarországon elsőként ismertette, és azóta is tanítja a nyugat-európai gregoriánkutatásokat, amelyben részt vett. Az új tudományként létrejött gregorián szemiológia tanára volt a Bécsi Zenetudományi Intézetben és Salzburgban. 1990-ben megalapította és negyedszázadon át vezette a Gregorián Társaságot. Eddig 65 tanfolyamot szervezett Magyarországon, Erdélyben és Felvidéken, így tanulhattak tőle ma már nemzetközi hírű karnagyok. A Váci Nemzetközi Gregorián Fesztivál életre hívója és művészeti vezetője. A hangversenyek mellett nemzetközi hírű gregoriánkutatók előadásaival, kiállításokkal és híres zeneszerzők új kompozícióival segíti a gregorián ének megismerését. Országos Tanulmányi Napokat szervezett és vezetett vidéki városokban is. Megalapította a Schola Gregoriana Budapestinensis Együttest, akik 20 éve minden kedden a Pesti Ferencesek templomában gregorián misét énekelnek vezetésével, és megvalósítják az „Élő Gregorián Hangzó Árpádkor” országos programsorozatot. Életének jelmondata: „Énekelek az Úrnak, ki jót tesz velem, és a fölséges Úr nevét zsoltárral dicsérem.”
„A gregorián énekkultúra nemzetközi és hazai fejlesztése érdekében kifejtett életművéért”

Egyetemes Kultúra Lovagja:
617. Neufeld Róbert (Hägersten, Svédország) mérnök, közgazdász, író, költő és előadóművész. Indoklás: A svédországi magyar egyesületek rendezvényeinek elismert eladóművésze, operaismertetéseivel és dalműsoraival sikeres programok megvalósítója. 1956-ban menekült Budapestről Svédországba, ahol két főiskolai végzettséget szerzett. Sikeres közgazdászként gazdasági tanácsaival napjainkig segíti cégek, személyek és szervezetek – köztük a Svédországi Magyarok Szövetségének és a Magyar Idősek Otthonának – működését. A két gazdasági szakkönyve mellett négy prózai és két verseskötet jelzi a magyar és a svéd irodalomhoz való elkötelezettségét. Az Ághegy és a Magyar Liget szerkesztőbizottságának tagja. Verseivel, regényrészleteivel és fordításaival a két lap alapembere. A két évtizede működő folyóiratok megjelentetésének, valamint a skandináviai országokban való terjesztését elősegítő rendezvények kitartó szervezője és önzetlen anyagi támogatója.
A skandináviai magyar közösségek érdekében kifejtett nemzetnevelő szolgálatáért

posztumusz az Egyetemes Kultúra Lovagja

618.Kálvin János Genf reformátornak. Lovagias tettek: A jogtudós, egyetemalapító nevéhez fűződik a svájci reformáció genfi ága, amelynek alapján a református egyházak világszerte szerveződtek. A reformáció 500 éves jubileuma alkalmából a magyar nemzet együttműködő egyházi és civilszervezetei posztumusz az Egyetemes Kultúra Lovagja elismeréssel állítanak emléket Kálvin Jánosnak, akinek munkássága nyomán nemcsak egyházi reform ment végbe, hanem az élet számos területét átformáló folyamatok indultak el. Jogi, politikai, gazdasági és közigazgatási reformok születtek. Mindezek a nyugati kapitalista társadalom alapjait jelentették. A magyar nemzet számára is gazdag kútfő Kálvin munkássága, amelyből meríthettünk a könyvnyomtatás, az egyetemek alapítása, az oktatás és az egyházi zene alakítása során. Ennek egyik kiemelkedő példája a 410 éve Szenczi Molnár Albert által lefordított genfi zsoltárok, amelyek meghatározó erőt jelentettek a magyar irodalom és költészet alakulásában.
„Az egyetemes kultúra fejlesztéséért”

posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja

619. Károlyi Gáspár Nagykároly reformátornak. Lovagias tettek: Oly korban élt, amikor a mohácsi csata után a magyarság végveszélybe került. Tanulmányait Nagykárolyban, Brassóban és a wittenbergi egyetemen végezte, ezt követően – rövid tállyai kitérővel – élete végéig a gönci gyülekezet lelkipásztora volt. Munkája elismeréseként a Kassavölgyi Egyházmegye seniorává választották. 1563-ban jelent meg „Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjüknek okairól” című műve, amely az első magyar történelmi bölcseleti tanulmánynak is tekinthető. Írói munkássága, egyházszervezése és hitvédelmi tevékenysége fölé emelkedik a korszak legnagyobb szabású vállalkozása a bibliafordítás. A Vizsolyban 1590-ben kiadott, az első teljes magyar nyelvű biblia elkészítése példa erős hitére, hiszen azon éppen akkor kezdett el intenzíven dolgozni, amikor egy járvány feleségét és három gyermekét elragadta. A nemzet és családja kilátástalannak tűnő helyzetében elkészült mű a magyarság megmaradását jelentette. Igazi hungarikum. A kultúra területén kifejtett hatása felbecsülhetetlen.
„A magyar kultúra fejlesztéséért”

Magyar Kultúra Lovagja

620. Babják Péter (Mezőladány) nyugdíjasklub vezető. Indoklás: A település szépkorú lakosaként is fontos szerepet tölt be kimagasló közéleti tevékenységével. 23 éve a mezőladányi Arany János nyugdíjasklub klubvezetője, rendezvényeinek szervezője, és kultúrprogramjának gazdagítója. Fiatalabb korában évtizedeken keresztül vezette TSZ sportegyesületét. Túl a nyolcvanon fiával és unokájával vezeti zenekarát, amely a település és térség falvai – nem egy alkalommal a határon túli – találkozói, kulturális estjei főszereplője. Több mint egy évtizede szervezi a hét ladány nevű települést magában foglaló találkozót.
„A település életminőségének fejlesztéséért”

Magyar Kultúra Lovagja

621. Baloghné Domonkos Malvin (Mokcsamogyorós, Szlovákia) ének-zeneszakos pedagógus, karnagy.
Indoklás: Nyitrán diplomázott, zene szakon, majd nyolc évig énekelt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusában. Pedagógusként való munkába lépésétől napjainkig felvidéki kórusmozgalom aktív szereplője, gyermek, ifjúsági és felnőtt kórusok szervezője, vezetője. Húsz éve a nagykaposi Erdélyi János Vegyeskar karnagya. Az általa alapított Imola Énekkórus a református ünnepek és hétköznapok gazdagítója. Búzavirág Népdalköre a helyi, és a térségi rendezvények rendszeres szereplője, az anyaországi kapcsolatok éltetője. Megalakulásától szólamvezetője a Királyhelmecen működő Tőketerebesi Magyar Tanítók Kórusnak. Országos hírű népdalversenyek zsűrijének tagja. Lakóhelyének önkormányzati képviselője, történetének írásban való megörökítője és népszerűsítője. Az Ung-vidéki magyar közösségek kultúrájának támogatója. Jelmondata: „Az énekléstől fénylőbb lesz a hit és szeretetünk magyar nemzetünk iránt.”
„A magyar kultúra és nyelvhatár megerősítéséért

Magyar Kultúra Lovagja

622. Bukovics János (Apc) vadőr. Indoklás: Vadőrként folyamatosan gazdagítja és továbbadja a vadgazdálkodási, vadászati hagyományokat. A nagyapai hagyományt követve palócföld ismert mesemondójává képezte magát. Mesegyűjtőként Erdély több részén megfordult. Máig ápolja egykori munkahelyével, Hollókővel a kapcsolatot. A település rendezvényeinek, és a térség óvodái, iskolái és idősek otthona programjainak rendszeres szereplője. A népmesei hagyományok ápolásának segítőjeként az ország szinte valamennyi szegletében megfordult. A gömörországi Pásztorok Öröksége nemzetközi fesztivál állandó résztvevője. Mesemondó versenyek és előadások szervezője. A Turán innen Turán túl mesefesztivál megálmodója, néphagyományokat bemutató rendezvény lebonyolítója.
„A magyar népmese ápolásáért, és a közművelődés fejlesztéséért”

Magyar Kultúra Lovagja

623. Dávid Lajos (Nagybánya, Románia)Nagybányai Teleki Magyarház vezetője. Lovagias tettek: Kolozsvári mérnöki tanulmányai után Nagybányán újságíró, művelődésszervező. Mint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület helyi szervezetének elnöke a nagybányai Teleki-kúriában 2002-ben létrehozott Teleki Magyar Ház egyik alapítója, majd feleségével, Markó Hajnallal együtt működtetője, a helyi magyarság összefogásának erősítője. Tevékenységüknek köszönhetően nem csak egy jeles műemléképületünket sikerült megmenteni és felújítani, hanem a nagybányai szórványközösség számára is otthont teremtettek. A Teleki Magyar Ház ma számos civil szervezet működését segíti, rendezvényei, kezdeményezései meghatározóak a Nagybánya-környéki és Máramaros megyei szórvány életében. A táncház, hagyományőrző programok, ifjúsági- és gyermektáborok, cserkésztevékenységek, kiállítások, hangversenyek, könyvbemutatók, a minden év májusi Teleki Napok stb. és a napi működés anyagi hátterét nagy mértékben a közösség adományai biztosítják. Dávid Lajos a szórványmagyarság értékeinek megőrzése érdekében jelentős publicisztikai tevékenységet is kifejtett. Újságíróként és lapszerkesztőként számtalan honismereti-helytörténeti cikk szerzője, a Teleki Társaság kiadásában megjelent több jelentős, értékmentő helytörténeti munka, kiadvány szerkesztője, gondozója.
„A magyar kultúra és nyelvhatár megerősítéséért”

Magyar Kultúra Lovagja

624. Ernszt Katalin (Nagyrécse) művelődésszervező. Lovagias tettek: Nagykanizsa város és térsége, emellett Nagyrécse kultúrájának fejlesztője. A Honvédség Tiszti Klubjának vezetőjeként kiemelkedő szerep volt a felnőttképzés rendszerének megerősítésében, közösségi produkciós csoportok létrehozásában, a város közönségét rangos rendezvényekkel gazdagította. Speciális teaházi rendezvényszervezését a Népművelődési Intézet külön elismeréssel értékelte. 1997-ben pályázat útján került Ausztráliába, ahol 2006-ig segítette a magyar kultúra különféle folyamatait. Hazafias események, nemzeti ünnepek, konferenciák, képzések, anyaországi előadók programjainak szervezője. Tevékenységével hozzájárult a Körösi Csoma rendszer alapjainak lerakásához. Kulturális menedzser, publicista, újságíró, az American-Hungarian Panoráma Magazin szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Világtalálkozók vezetőségének tagja. A Nagykanizsai Honvéd Kaszinóért Alapítvány „örökös tiszteletbeli” tagja, elismert énekes,. Előadó, zenész, és az egyre népszerűbb nagyrécsei Ritmus Könnyűzenei Kórus karnagya. Az anyaországban és az emigrációban egyaránt szolgálja a magyar kultúrát.
„A kultúrával végrehajtott nemzetegyesítő tevékenységéért”

Magyar Kultúra Lovagja

625. Farkas Gábor (Kecskemét) magyar-történelem szakos tanár. Lovagias tettek: Szakmai pályáját a művelődő falusi és kisvárosi kisközösségek klubhálózatában kezdte, amely a Duna-menti Folklór Fesztiválok (1968) szervezésében bontakozott ki. 1991-ben kezdeményezője az Európa Jövője Nemzetközi Gyermektalálkozóknak, amely napjaink kiváló minősítésű kulturális fesztiválja. Szervezője az embargós időkben az ENSZ engedélyes Vajdasági Karácsonyi adomány-mozgalomnak. A város testvérvárosi kapcsolatai szélesítője. 2006-ban kezdeményező-szervezője a Kodály-Bartók Ifjúsági Világzenekarnak. A Leskowsky Hangszergyáűjtemény Közalapítvány kuratóriumának elnöke. Két cikluson át a NEA Dél-Alföldi Regionális Kollégiumának alelnöke. Tevékenységéért számos elismerésben részesült, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt, az Európa Parlament „Európai Polgár Díj” és Kecskemét Díszpolgára.
„A közművelődés és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért”

Magyar Kultúra Lovagja

626. Farkasházi István (Cegléd) drámapedagógus. Lovagias tettek: Negyven éves pályafutása során kiemelkedő közösségfejlesztő szakember, aki a kiváló rendezvényszervező gyakorlata mellett részt vállal az ifjúság művészeti nevelésében. 2009-ig az Aba Novák Kulturális Központ igazgatója volt. Kimagasló teljesítménye a Globe Fesztivál 22 születésnapját ünnepelhette. Kezdeményezésére indult el nyolc éve a Jász Nagykun megyeszékhely helyi televíziójában a Megavers produkció, amelyben általános és középiskolás diákok léptek színpadra. A Pege Aladár Jazz Napok, az Akusztikus Gitárfesztivál, továbbá néptánc éa népzene szolnoki fóruma és az Itthon Népzenei találkozó. A Kaláris irodalmi zenei együttes vezetőjeként és zenészeként a kortárs irodalom népszerűsítője. Zagyvarékas kulturális menedzsereként elkötelezetten segíti a civilszervezetek munkáját. Kezdeményezésére alakult meg a községben a Darts klub, folytathatta munkáját a Baba-Mama Klub és vezetésével amatőr színjátszók előadásaikkal a Móricz hagyományok ápolói. Patkós Irma Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskola, és a Gor Nagy Mária Tinitanoda drámapedagógusaként számos pályakezdő fiatal kötelezte el magát a magyar kultúra képviseletével.
„A közművelődés fejlesztéséért”

Magyar Kultúra Lovagja

627. Galánfi András (Hajdúszoboszló) fafaragó. Indoklás: Népművészet mestere, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A tanítóképző elvégzése után falusi tanítóként, majd testnevelő tanárként és segédszínészként kezdte pályáját. 1970-ben Fadd-Domboriban és Tokajban megrendezett első fafaragó táborok alkotója. Több évig a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár Megye fafaragóinak művészeti vezetője, alkotótáborok vezetője. 1992-ben egyik alapító tagja és művészeti vezetője a nádudvari Népi Kismesterségek Szakiskolájának, amellyel megalapozták a hagyományos népi mesterségek iskolarendszerben történő átörökítését. Számos gyerekjáték, farelief, játszótér készítője. Nyugdíjba vonulása után a Hortobágyi Nemzeti Park kérésére hazánk legnagyobb készműves udvarának létrehozója, amelynek 12 műhelyében 24 mesterség 60 személye dolgozhat. Határontúli fiatal kézművesek nádudvari táborának szervezője. A kézműves mesterségek filmeken való megörökítője.
„Népművészet átörökítése érdekében kifejtett életművéért”

Magyar Kultúra Lovagja

628. Grúz Atilla (Kisgyőr) kultúraszervező. Indoklás: 1984 -óta a Kisgyőri Faluház, Művelődési Ház és Könyvtár vezetője, 1999-től a Kisgyőrért Egyesület és 2011-2015 között a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének elnöke. Harminc éve szerzett tanító-népművelői diplomát a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán. Magas színvonalú, áldozatos munkájával hozzájárult népi hagyományok újjáélesztéséhez. Pedagógusi lelkesedéssel adja tovább néptánc, népdal és gyermekjáték tudását. Az olvasás szeretetére nevel. Létrehozta és vezeti 1984-től a Motolla Néptánccsoportot, 1989-től a Kisgyőri Népdalkört, 1997-től a Kisgyőri Tarsoly Együttest, 2007-től a Kökörcsin Táncegyüttest. Munkájának színvonalát Arany minősítések, a 2011-ben kiérdemelt Csokonai Vitéz Mihály közösségi díj, valamint Nemzeti Kulturális Alap Közművelődési Kollégiumának tagsága jelzi. 2002-ben a „Megye kultúrájáért” díjban részesült.
„A település életminősége fejlesztéséért”

Magyar Kultúra Lovagja

629. Hajdu Imre (Bogács) történelem tanár, író, újságíró, lapszerkesztő. Lovagias tettek. Íróként, újságíróként és kiadóként, valamint borászként a megye, azon belül Matyóföld, és szülőfaluja, Bogács kulturális életének meghatározó személyisége. Közel negyvenéves hírlapírói pályafutása során számos napi- és hetilapot szerkesztett. Több ezer cikke mellett 45 könyvet adott ki, ezen belül 9 szülőhelyét és közvetlen környékét népszerűsíti. A Szent Márton Borlovagrend egyik alapítója, 2016-tól „Örökös kancellár”. Kezdeményezője bogácsi templomi hangversenysorozatnak, 2011-ben a Szent II. János Pál emlékmű felállításának, a borfesztiválnak, a Bükkvinfest-nek. Aktív közreműködője a Nemzet Színészei faültető ünnepségnek. A Magyar Teátrálisták Keresztjének állíttatója.
„A települések életminőségének és kulturális identitásának fejlesztéséért”

630. Ifj. Haszmann Pál

Magyar Kultúra Lovagja

630. Ifj. Haszmann Pál (Alsócsernáton, Románia) helytörténész. Lovagias tettek: Az édesapja, idős Haszmann Pál által elindított, székelység történelmét megőrző gyűjtőmunka folytatója. 1973-tól nyugdíjba vonulásáig a csernátoni múzeum muzeológusa, vezetője volt. Helytörténész, néprajzkutató, muzeológus, testvéreivel és azok gyermekeivel együtt kézműves táborok szervezője. A székelyföldi magyar néprajzi tárgyi örökség gondozója, a szellemi örökség terjesztője, a székely identitás napszámosa, aki azt vallja: A mi dolgunk továbbadni gyermekeinknek az örökséget. Arra kell nevelni őket, hogy legyenek büszkék falujukra, városukra, és őrizzék, ápolják az elmúlt korok szellemi és tárgyi emlékeit. Ifj. Haszmann Pál, a klasszikus értelemben vett polihisztor, magyar helytörténész, pedagógus, népművész, múzeumvezető, kézművestábor-szervező, a székelyföldi magyar néprajz tárgyi örökségének kutatója, gondozója, e szellemi kincs terjesztésének apostola, erdélyi magyar örökségünk napszámosa, akinek tevékenységét mindenkor a lovagias önzetlenség, a határtalan szakmai alázat jellemezte és jellemzi ma is. A magyar kultúra lovagja cím méltó elismerése annak a lovagias áldozatkészségnek, amelyet családja is egész életén át ezerszeresen bizonyított munkásságával.
„A székely-magyar kultúra határon túli ápolásáért”

Magyar Kultúra Lovagja

631. Higyed Gyöngyi (Szatmárnémeti, Románia) zenetanár, karnagy. Lovagias tettek: Alap- és középfokú
tanulmányait Szatmárnémetiben végezte. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett vallástanári, Budapesten a Károli Gáspár Egyetemen kántor-orgonista-karvezetői, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián ének-zenetanári diplomát. A harminc évi pedagógusi szolgálata alatt megalapította a Szatmári Református Egyházmegye Lelkipásztor Kórusát, a Szatmári Református Gimnázium Gyermekkórusát, a Református Gimnázium Tanári Kórusát, mindháromnak karnagya. Tagja a Királyhágónelléki Református Egyházkerület Zenei Bizottságának, alapító tagja és első karnagya a Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület Kórusának, az egyesület alelnöke. Kórusaival a városi, valamint térségi és külföldi rendezvények rendszeres szereplője. Tehetséges diákok zenei versenyekre történő felkészítője, mentora. A Református Gimnázium Gyermekkórusa – melynek karnagya – 2016-ban, elnyerte a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Örökség serleg elismerését.
„A határon túli magyar zene- és énekkultúra ápolásáért”

Magyar Kultúra Lovagja

632. Juhász Ferenc (Csengersima-Nagygéc), nyá. pénzügyőr. Indoklás: Az 1970-es nagy árvíz pusztítása már a múlté, van azonban egy kivétel a közel 800 lakosú Nagygéc. A házak nélküli utcák, a romos templom, az elhagyott három temető felett átvette az uralkodást a természet. Húsz évvel ezelőtt azonban akadt egy fiatalember, aki harcot kezdett az enyészettel, az elmúlással, aki a lelkével megerősített tisztánlátásával mást akart. Elsőként nagymamája telkét, majd a romos magtárt, később a templom melletti területet tette rendbe. Nemsokára a sírkeresztek is látszottak a temetőkben. E mellett járta a levéltárakat, kereste a kapcsolatokat. Az eredmények sem maradtak el. Hadik Emlékévben már találkozhattunk az emlékparkkal, amely megőrzi az utcákat és azok lakóinak nevét. A következő alkalommal lovagtársunk Falunap egy nemlétező faluban címmel foglalta össze gondolatait évkönyvünkben. Ma a református templom kívül belül megújulva a nemzet megmaradásának szimbóluma. A nemzet összefogására emlékpark létesült. A magyar lélekszámláló ugyan még nem működik, de a látogatóközpont kiállítással és számos érdekességgel várja a vendégeit. Magyar szokás szerint a településről készült filmből ugyan kimaradt, de emberfeletti küzdelmének eredményei őt igazolják. A nemlétező település egyetlen házában már hat lélek él.
„A település szellemiségének megmentéséért”

Magyar Kultúra Lovagja

633. Kalita Gábor (Pozsony, Szlovákia) közíró, festőművész. Lovagias tettek: 1970-től a Hét, majd a Szabad Földműves nemzetiségi lapok szerkesztő-riportere. A Pozsonyi Comenius Egyetem zsurnalisztikai szakán végzi tanulmányait 1976 és 1981 között, a rendszerváltásig tollából több ezer cikk, tárca, elbeszélés megjelenése tanúskodik elkötelezettségéről. Jeles publicisztikája révén több szakmai kitüntetését nyer el. Közben a hatvanas évek közepétől folyamatosan fest,rajzol, továbbképzéseken vesz részt. 1989 után megalakítja könyvkiadóját –és reklámügynökségét, képzőművészeti katalógusokat ad ki, megjelenteti az Érdekes Újság havilapot, s a Kupola c. képzőművészeti közlönyt. Közéleti témákban publikál, művészetértékelői, közírói tevékenysége igen jelentős. 1985- óta kiállító képzőművész, később társaival 1998-ban megalakítja a Pozsonyi Műtermek nevű szabad művészeti társulást, 2000-ben megnyitja Pozsonyban az Ateliér Gábriel műterem-galéri&aa cute;ját. Több szövetség mellett tagja a Képzőművészek Világszövetségének. A társulás 2006-ban megalakítja a Pozsonyi Magyar Galéria intézményét, melynek művészeti vezetőjeként 2016-ig 95 kiállítást szervez, utaztat a Kárpát-medencében. A galéria 2013-ban elnyeri az Esterházy díjat jeles magyarságtudata, s a sikeres Hommage a Esterházy János gyűjtemény megalakításáért.
„A határon túli magyar kultúra ápolása érdekében kifejtett életművéért”

Magyar Kultúra Lovagja

634. Prof. Kretity Károly (Eszék, Horvátország) tanár-műemlékvédő. Indoklás: Az eszéki iskolák és a zágrábi egyetem elvégzése után az eszéki gimnázium tanára lesz, majd az Eszéki Műemlékvédelmi Intézet munkatársa lesz. Életét a műemlékek védelmének szenteli. Különös nagy figyelemmel egyedül kutatja a Baranya és Szlavónia területén található református templomokat, amelynek eredményeként elősegítette azok műemlékké nyilvánítását, és ezzel hozzájárult a felújításukhoz. Az elmúlt évek során elkészítette öt egyházközség kegytárgyainak, védett műtárgyak jegyzékét. Számos templom külső és belső felújításának megtervezője, az anyagiak biztosítása érdekében pályázatok összeállítója, tárgyalások aktív részese, majd a végrehajtás szakmai felügyelője. A háborúban felgyújtott bellyei templom felújításánál segítője. Hat településen nyilvántartásba vette az I. világháború magyar katonái emléktábláit. Eszék Város Magyar Kisebbségi Tanács tagja, a magyar Népkör Kultúregyesület elnökségi tagja, a Magyar Nap szervezője.
„A határontúli kulturális örökség ápolása érdekében kifejtett életművéért”

Magyar Kultúra Lovagja

635. Láng Miklós (Balatonalmádi) főkönyvelő. Indoklás: Vidovszky Béla festőművész életének és munkásságának kutatásával foglalkozott. A Művészetbarátok Egyesülete kebelében 1973-ban megalapította a Vidovszky Béla Emlékbizottságot, majd a festőművész munkásságában szerepet vállalók elismerésére emlékplakettet alapított. Kutatásait 1983-ban bibliográfiában jelentette meg. Gyomaendrődön a Művész nevét viselő képtárat alapított, ahova gyűjteményéből számos festményt adományozott. Nyolc kötete jelent meg az egyesület gondozásában. Huzamos ideje nyelvműveléssel foglalkozik. Húsz éve költözött a fővárosból Balatonalmádiba, ahol azonnal létrehozta az egyesület helyi csoportját.
„Képtáralapító és közösségszervező életművéért”

Magyar Kultúra Lovagja

636. Milbichné Tallér Mária (Solymár) varrónő. Lovagias tettek: Az Ezüstkor Szociális Otthon külső munkatársa. A solymári sváb hagyományok gyűjtője, éltetője, népszerűsítője itthon és külföldön is. Tevékenységét énekkarral, színjátszó körrel és helytörténeti munkával, valamint népviseletes babák készítésével és adományozásával végzi. Évek óta tart foglalkozásokat óvodákban, iskolákban és főiskolán is, melyekhez önerőből készített CD-i és füzetei kötődnek. Munkájával segítette az idén létesült tájház kialakítását, ahol májusától ő a sváb nyelvű Baba-Mama Klub vezetője.
„A sváb nemzetiség hagyományai ápolása érdekében kifejtett életművéért”

Magyar Kultúra Lovagja

637. Pödőr György (Vasszécsény) mérnöktanár. Lovagias tettek: 1973-tól nyugdíjazásáig a Savaria Szakközépiskola tanára, majd igazgatója. A rendészeti képzés elindítója, a gimnáziumi képzés visszahonosítója. Újra indította és tíz éven át szerkesztette a Savaria évkönyveket, és megszervezte a vasútképző iskolák első országos találkozóját. Példatárakat, oktatási segédanyagokat állított össze, részt vett Minőségirányítási Kézikönyv elkészítésében. Öt önálló verseskötete jelent meg. A Vasvirág Irodalmi Egyesület alapítója és a szombathelyi József Attila vers és novellaíró gyermekpályázat egyik kezdeményezője. A magyar bányászat történetének népszerűsítője, az ásványok gyűjtője, a szombathelyi Koch Sándor Ásványbarát Kör alapítója és vezetője, a vasszécsényi ásványmúzeum alapítója.
„A természettudomány és a magyar irodalom népszerűsítése érdekében kifejtett életművéért”

Magyar Kultúra Lovagja

638. Dr. Sturcz Zoltánné (Budapest) pedagógus, mézeskalács-készítőnek: Lovagias tettek: A pesterzsébeti (ez a székhely, nincs a nevünkben) Kossuth Társaság elnöke 16. éve, a Kossuth Szövetség alelnöke. A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetettje. A Kossuth hagyományok ápolásának szervezője. Ezen belül vetélkedők, előadások, kiállítások, kirándulások szervezője. Nevéhez fűződik a Kossuth-szónoklatverseny kerületi szervezése 18 év óta, és az országos Kossuth-Széchenyi szónoklatverseny segítése, a 15. országos Kossuth Népdalköri Találkozó pesterzsébeti megrendezése, illetve a többi helyszínre a pesterzsébeti kórusok szervezése. Nyolc éven keresztül a Reformkori nap Pesterzsébeten programsorozat megvalósítása, a kerületi "Művészek utcája" program elindítója, támogatója. Iskolájában - a tanítás mellett - művészeti vezetőként 22 éven keresztül szervezte a néptánckar, zenekar, citerazenekar, önképző- és színjátszó-kör, az énekkar munkáját, külföldi fesztiválokra utazását, fellépéseiket (évi 32 alkalommal). A népművészet iránti érdeklődése folytán amatőr mézeskalácsosként több díjat nyert, népi játszóház-vezető, közös kiállításokban vesz részt szervezőként is segít: üvegfestés, bútorfestés, selyemfestés és mézeskalácsos alkotásainak bemutatására. Játszóházat tart ingyenesen a Csili Művelődési Központ felkérésére. Fáradhatatlan alkotó és pedagógus, a magyar történelmi korok (főleg a 19. század) hagyományainak, szokásainak, viseletének őrzője és továbbadója.
„A közművelődés fejlesztéséért”

Magyar Kultúra Lovagja

639. Szabó Zoltán Tibor (Budapest) karnagy. Lovagias tettek: A budapesti Belvárosi Vegyeskar Művészeti és Kulturális Egyesület művészeti énekkarának alapító karnagya, több, mint 41 éve a kórusmozgalom jeles személyisége. Debreceni hivatásos és amatőr kórusok tagja, szólamvezetője, helyettes karnagya. Nyolc éven át a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny titkára, a püspökladányi id. Csenki Imre Vegyeskar alapító karnagya, és 11 éven át művészeti vezetője, 15 éven át a Honvéd Férfikar énekkari tagja és titkára. Számos alkalommal az Éneklő ifjúság hangversenyeinek zsűritagja. Mint zenei szakember hivatásos énekkari tagként, majd kórusával közel négyezer fellépésével 39 országban népszerűsítette hazánk zenei kultúráját
„A magyar kórusmozgalom érdekében kifejtett életművéért.”

Magyar Kultúra Lovagja

640. Szöllősy József (Szeged) hegedűművész. Indoklás: Zenész családban született, indításának megfelelően már hét éves korában a szentesi gimnázium zenekarában hegedült. A szegedi konzervatórium elvégzése után kilenc évig a Csongrádi Zeneiskola tanára. Hazai és külföldi kurzusokon fejlesztette tudását. 1971-ben szerződött a Szegedi Szimfonikus Zenekarhoz, ahol negyven éven át, nyugdíjazásáig tevékenykedett. Ekkor alapította meg a napjainkig működő vonósnégyesét is. A hivatásos művészi állása mellett életét a jótékonykodás, a rászorulók támogatása határozza meg. A z ifjú tehetségek felkutatása érdekében óvodákat és általános iskolákat járva keresi a zenére, zenélésre fogékony gyermekeket, és igyekszik őket a zenei pályára irányítani.
„A zenei hagyományok ápolásáért”

Magyar Kultúra Lovagja

641. Tarnai Kiss László (Budapest) zenepedagógus. Indoklás: Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai tanárképző karán és a Zeneművész Szakszervezetek Központi Stúdiójában végezte tanulmányait. Huzamos ideig énektanárként, karnagyként és zongorakísérőként tevékenykedett. 1984-ben a „II. Nyílik a rózsa” győztese, majd 1993-ig a Vasutas Zeneiskola tanszakvezető tanára. 1986-tól az MTV zenei szerkesztője, 1990-től a Magyar Rádió Népzenei Osztályának munkatársa, majd vezetője. A 2012. december 22-én megszólalt Dankó Rádió létrehozója, alapító vezetője szerkesztője és művészeti vezetője. Évtizedek óta járja a világot, a magyar dalkincs tolmácsolásával a magyar kultúra terjesztője. Jótékonysági rendezvényeivel halmozottan sérült gyermekek, Jótékonysági sztárparádéval egykori iskolája támogatója.
„A zenei hagyományok ápolásáért”

Magyar Kultúra Apródja

642. Dr. Lajkó István DLA (Budapest) zongoraművész. Lovagias tettek: Gyermekkorában budapesti és országos versenyeken nyújtott kiemelkedő eredményeket, majd tanulmányait párhuzamosan végezte a Károlyi Mihály Magyar-Spanyol Tannyelvű Gimnázium és a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában. 2007-ben kitüntetéssel diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, majd Hannoverben és New Yorkban fejlesztette tudását. 2014-ben a Zeneakadémia Doktori Iskolájában summa cum laude minősítéssel szerzett DLA címet. A Weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola posztgraduális koncertező művészeti képzésének végzős hallgatója, fél évig főtárgyat oktatott az intézményben. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa. Számos hazai és nemzetközi zenekarral lépett fel szólistaként. Az Eufónia Zenekar szólistája is volt Kocsis Zoltán vezényletével. Több ősbemutató kötődik nevéhez. 2012 óta egy holland nyári fesztivál szólistája és oktatója. Művészi pályáját elismerések sokasága jelzi: 2000-ben a Hungaroton zenei versenyének fődíjasa, 2002-ben a Földes Andor Zongoraverseny győztese, 2004-ben a Badeni Zongoraverseny Bartók-díjasa, 2005-ben a Yamaha Hangszeres Verseny győzteseként, valamint a Carl Filtsch Nemzetközi Zongoraverseny I. díjasa és zeneszerző különdíjasa. 2010-ben Junior Príma díjjal tüntettek ki Magyar Zeneművészet kategóriában.
„A magyar zenekultúra nemzetközi népszerűsítéséért”